A kínai repülőgépgyártó, amely kihívást jelentene a Boeing–Airbus duónak

A kínai állami repülőgépgyártó, a Comac nemcsak látványos standdal jelent meg, hanem egyértelmű üzenettel is: hosszú távon nemcsak Kínában, hanem a nemzetközi piacon is komoly szereplővé szeretne válni. A C919-es utasszállító már nem pusztán technológiai demonstráció, hanem egy stratégiai ambíció szimbóluma, amely a világ leggyorsabban növekvő légi közlekedési régióját, az ázsiai–csendes-óceáni térséget célozza meg.

A Comac számára különösen fontos volt ez az esemény, hiszen a C919 két éve először hagyta el Kína légterét, amikor Szingapúrba repült. A típus kifejezetten a rövid- és középtávú piacra készült, ahol ma az Airbus A320neo és a Boeing 737 MAX gyakorlatilag megkerülhetetlen. A kínai gyártó azonban azt üzeni: a térség légitársaságainak nem feltétlenül kell kizárólag erre a két beszállítóra támaszkodniuk.

Miért éppen most nyílhat tér egy új szereplőnek?

A válasz részben nem a technológiában, hanem az iparági környezetben keresendő. Az ázsiai–csendes-óceáni régió légitársaságai súlyos ellátási gondokkal küzdenek. A Boeinget és az Airbust évek óta gyártási csúszások, motorhiány és globális beszállítói problémák lassítják, miközben a kereslet tovább nő. A Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség adatai szerint a légitársaságok ma hosszabb ideig várnak új gépeikre, mint valaha, ami öregedő flottákhoz és növekvő üzemeltetési költségekhez vezet.

Ebben a helyzetben a Comac alternatívát kínál. A cég szerint eddig több mint 200 repülőgépet szállított le különböző típusokból, és ezek közül már nemcsak kínai légitársaságok üzemeltetnek gépeket. Laoszban, Indonéziában és Vietnámban is megjelentek Comac-repülők, Brunei pedig jelentősebb megrendelést adott le, míg Kambodzsa szintén vásárlást tervez. A térség légitársaságai számára a kínai gépek egyik legnagyobb vonzereje az ár: az állami támogatás és az alacsonyabb költségszint miatt a Comac versenyképesebb ajánlatokat tud tenni, különösen a fapados modellekben gondolkodó cégeknek.

Az iparági vezetők többsége ugyanakkor óvatos optimizmussal beszél a kínai gyártóról. A szakmai vélemények szerint a Comac idővel valódi globális versenytárs lehet, de ez nem egyik napról a másikra történik meg. A következő egy-másfél évtized kulcsfontosságú lesz abból a szempontból, hogy képes-e stabil gyártási kapacitást, megbízható üzemeltetési hátteret és nemzetközi bizalmat kiépíteni.

A kihívások jelentősek. Az európai tanúsítás megszerzése – amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a Comac gépei az EU-ban is forgalomba kerüljenek – akár a következő évtized elejéig is eltarthat. Emellett technikai nehézségeket okoz a kínai és nyugati rendszerek vegyes használata, valamint az, hogy a karbantartási hálózat és a pilótaképzés terén a Boeing és az Airbus évtizedes előnnyel rendelkezik. A Comacnak mindezt szinte a nulláról kell felépítenie.

Közben a verseny nem csak kétpólusú. A brazil Embraer már most is erős pozíciókat szerzett az ázsiai piacon, több regionális és fapados légitársaság flottájában is jelen van. Ez tovább szűkíti azt a mozgásteret, amelyben a kínai gyártó terjeszkedhet.

Mindezek ellenére az ázsiai légitársaságok egy része nyíltan üdvözli a Comac megjelenését. Az iparág hosszú ideje egyfajta duopóliumként működik, és sok szereplő szerint egészségesebb lenne egy olyan piac, ahol több beszállító közül lehet választani. Ha a kínai gyártó képes lesz kezelni a tanúsítási, üzemeltetési és átláthatósági kérdéseket, akkor valóban új fejezetet nyithat a globális repülőgépgyártás történetében.

Egyelőre azonban a Boeing és az Airbus továbbra is uralja az eget. A Comac felemelkedése inkább egy hosszú távú folyamat ígéretét hordozza, semmint azonnali erőviszony-változást. A kérdés nem az, hogy Kína szeretne-e harmadik nagy szereplővé válni ebben az iparágban, hanem az, hogy képes lesz-e tartósan és megbízhatóan élni ezzel a lehetőséggel.

Forrás: BBC – eredeti cikk linkje: The Chinese planemaker taking on Boeing and Airbus