A pandémia évei nem múltak el nyomtalanul
A pandémia évei nemcsak a mindennapjainkat, hanem az agyunk működését is formálhatták. Új kutatások szerint a hosszú bezártság, a bizonytalanság és az élet ritmusának felborulása felgyorsíthatta az agyi öregedés jeleit még azoknál is, akik soha nem kapták el a Covidot. Mindez egy korszak emlékezetét is magában hordozza, amelyre ma már sokan furcsa nosztalgiával tekintenek vissza.
Alig néhány év telt el, mégis egyre inkább úgy beszélünk a pandémia időszakáról, mintha egy különálló korszak lett volna az életünkben. Az üres utcák, az otthoni munkavégzés első bizonytalan napjai, a képernyőn keresztül zajló találkozások és a lassabban telő esték emléke sokaknál mára különös, ellentmondásos érzéseket kelt. Egyszerre volt nyomasztó és furcsán csendes, kiszakított a megszokott ritmusból és úgy tűnik, az agyunk sem felejtette el ezt az időszakot.
Friss tudományos vizsgálatok arra utalnak, hogy a járvány évei mérhető változásokat hagyhattak az agy működésében. A kutatók több ezer ember korábbi és későbbi agyi felvételeit hasonlították össze, és azt találták, hogy sokaknál olyan eltérések jelentek meg, amelyek normál esetben inkább az idősebb életkorra jellemzőek. A meglepő fordulat az volt, hogy ezek a jelek nem csak a fertőzésen átesetteknél mutatkoztak meg.
A szakértők szerint a háttérben nem maga a vírus áll feltétlenül, hanem az a kollektív élethelyzet, amelyet mindannyian átéltünk. A bezártság, a kevesebb mozgás, az elmaradt beszélgetések, a megszokott rutinok eltűnése mind olyan tényezők, amelyek hosszabb távon hatással lehetnek az idegrendszerre. Egy neurológus szerint:
“az agy különösen érzékeny az elhúzódó bizonytalanságra és elszigeteltségre, még akkor is, ha ezt kezdetben csak átmenetinek gondoljuk.”
Amikor lelassult az idő és az agy is alkalmazkodott
Sokan emlékeznek arra, hogy a napok másképp teltek. Reggelente nem siettünk munkába, a város zaja elhalkult, és volt idő olyan apró dolgokra, amelyekre korábban sosem. Egyesek új hobbikat találtak, mások csak bámulták az ablakon túli csendet. Ez a lassulás rövid távon megnyugtató is lehetett, hosszabb távon azonban kihívást jelentett az agynak, amely a változatosságra és a társas ingerekre van hangolva.
A kutatások szerint az agyi változások mértéke egyénenként eltérő volt. Azok, akik aktívan tartották a kapcsolatot másokkal akár online beszélgetéseken keresztül, vagy rendszeresen mozogtak, kevésbé mutatták a gyorsabb öregedés jeleit. Ez arra utal, hogy az agy alkalmazkodóképessége jelentős, és a pandémia hatásai nem feltétlenül maradandók.
A nosztalgia itt különös szerepet kap. Sokak számára a járvány ideje nemcsak félelmet, hanem egyfajta közös élményt is jelentett: az összetartozás érzését, a lassabb élet ritmusát, azt az időszakot, amikor
“mindenki ugyanabban volt.”
A pszichológusok szerint ezek az emlékek segíthetnek feldolgozni a nehézségeket, és enyhíthetik a stressz hosszú távú hatásait is.
A jó hír, hogy az agy nem egy merev szerkezet. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a mentális frissesség visszanyerhető. A rendszeres mozgás, az új élmények, a tanulás és a személyes kapcsolatok mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az agy újra „felgyorsuljon”.
“Nem elvesztett évekről beszélünk, inkább egy különös időszakról, amelyhez most újra kell hangolódnunk”
– fogalmazott egy kutató.A pandémia tehát nemcsak történelmi esemény volt, hanem egy olyan közös tapasztalat, amely nyomot hagyott a gondolkodásunkon is. Ahogy telnek az évek, egyre inkább emlékké szelídül, némi nosztalgiával és tanulsággal együtt. És miközben lassan visszatalálunk a megszokott ritmushoz, az agyunk is tanulja újra azt, amit akkor, abban a furcsa csendben egy időre elfelejtett.
Forrás: People – eredeti cikk linkje: The Pandemic May Have Made Your Brain Age Faster — Whether or Not You Got COVID
